Azt mondják,

az ötödik elem,

a szer-elem az a kvintesszencia, amely mozgásba, életbe lendíti a többi négy elemet, a szerelem az, amely aktiválja az erőforrásokat, egyesíti erejüket. A szerelem lehet az a mennyei eszencia, amelynek jelenlétében érvénytelen és értelmetlen minden két-ség, kétely, megosztottság. A szerelem hozza létre az összhangot, az összhang csak a szerelemben lehetséges, a szerelemben létezésben. A szerelemben létezés folytonosság, és akkor válik lehetségessé, amikor „lemondunk erről a világról”, lemondunk a létharc szükségszerűségéről, amelyet félelmeink mozgatnak („az én világom nem evilágból való”).