A szerzőről

Azt szeretném, ha végre szépen néznénk önmagunkra. Hogy örömünket leljünk az arcunk, a lelkünk és a testünk egyedi szépségében. Hogy mindaz a gyönyör, amit az élet kínál, könnyedén elérhető legyenek a számunkra. Az a hivatásom, hogy ezt segítsem, tápláljam, megkönnyítsem másoknak is. És ezért én is folyamatosan fejlesztem magam és tanulok, hogy mindaz, amit átadok gazdagítsa a te életed is.

Sokáig azt gondoltam magamról, hogy ha szexualitásról van szó, akkor hiányzik belőlem valami. Hogy van valami több, valami gyönyörű, amit én nem érek el. Mások tudják, ismerik, élik „ezt a valamit”, csak én nem vagyok képes rá. Mintha egy fal lett volna körülöttem, és ez a fal megakadályozta volna azt, hogy elérjem „azt a valamit”. Szinte éreztem, ahogy kapkodok utána, és próbálom megragadni, de folyton kicsúszik a kezeim közül.

Mindaz, amit ma a szexualitással, valódi együttléttel kapcsolatosan átadok, ebből a hiányérzetből, ebből az elégedetlenségből indult. A bátorságom, az őszinteségem, és mindaz, amit olvastam, tanultam, segítség volt, de nem az hozta a legtöbb változást, hanem az, hogy elkezdtem megengedni magamnak az együttlétet. Ez lett az alapja mindennek.

Amikor azt mondom, hogy együttlét, akkor ez alatt nem „csak” azt értem, amikor együtt vagyok valaki mással, hanem azt is, amikor együtt vagyok saját magammal. Mert menekültem ebből is. Menekültem magamból. Gyönyör akartam lenni és extázis, csak ne én legyek. De nem ment. És hiány lettem helyette, csalódottság, elégedetlenség. Nem mindig persze, mert nem akarom lehúzni azt, ami gyönyörű volt, mégis ott volt mellettem az a „kevésség érzés” sokszor.

A legtöbb vergődésemet az okozta, hogy azt gondoltam, nem azt érzem, amit éreznem kellene. Nem ott vagyok, ahol lennem kellene. Nem olyan ritmusban. Nem olyan szinten. Nem úgy…

Nem tudtam együtt lenni, amíg nem fogadtam el azt, ami van, ahol tartok, amit érzek, és amit nem…

És amíg ezzel foglalkoztam, nem tudtam kinyílni mindarra, amit a pillanat adott. Nem tudtam érezni igazán. Nem volt mibe beleengednem magam. És szégyelltem magam emiatt.

együttlét intimitásEgyszer azt mondta az egyik partnerem, hogy: „Nincs más dolgod, mint hogy élvezd.”. És annyira mélyről jött fel belőlem az a „NEM”, hogy nem tudtam, és nem is akartam figyelmen kívül hagyni.

Minden jó szándéka mellett, ami arra irányult, hogy még boldogabbá tegyen engem, az az igazság, hogy ez nem így van. Nem dolgom, hogy élvezzek bármit. Vagy élvezem, vagy nem. És ha nem élvezem, az nem azért van, mert nem teszem jól a dolgomat. Az élvezetem, a gyönyöröm nem lehet elvárás. És minden egyes sejtem harcolt a belső szabadságomért, harcolt az elvárás ellen. Most már nagyon hálás vagyok ezért. Ez a legbelső hitelességem, és a szexualitás az a terep, ahol nem tudom becsapni magam.

Így kezdtem el megtanulni együtt lenni. Együtt lenni saját magammal. És együtt lenni a partneremmel is. Mindez ebből a tudatból, a jelenlét megbecsüléséből született, és elfogadtam, hogy ez nem mindig oda vezet, amit előzőleg elképzeltem. Vagy nem úgy. Vagy nem akkor.

Az időnek és sok őszinte beszélgetésnek köszönhetően jöttem rá, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel küzd. Sőt…

A szép élmények mellett mennyire gyakori sokaknál az érzés, hogy van ennél jobb, több, tágabb, áramlóbb együttlét, csak gyakran ismeretlen az út mindehhez.

Amikor az orgazmus meditációval kapcsolatosan oktatok, éppen ezért szeretem kiemelni, hogy nem az a fókusz, hogy minél több gyönyört próbáljunk kihozni abból a 15 percből, hanem hogy megtanuljunk együtt lenni azzal, ami felmerül bennünk, azzal, amit érzünk és nem utolsósorban saját magunkkal.

Amikor az egyik orgazmus meditációs partnerem azt mondta egyszer: „Most először érzem azt, hogy jó magammal együtt lenni.”, akkor pontosan tudtam, hogy ez mit jelent a szexualitás és a teljes élet szempontjából.

Az első orgazmus meditációknál nagyon erősen fel tud jönni az a teljesítménykényszer, amit a szexualitásban jelen van, de talán már annyira megszoktuk, hogy fel sem tűnik. Nehéz úgy együtt lenni, ha azt az együttlétet el akarom juttatni valahová, vagy valamilyenné akarom tenni. Amikor viszont megnyílok rá, benne vagyok, követem az áramlását, akkor fel tudok ülni a szárnyára, repülni tudok és nem utolsósorban igazán tudok kapcsolódni, akkor feltöltődöm energiával, elevenséggel, élettel.

Talán Sohonyai Attila – Együtt verse az, ami nekem a legszebben foglalja össze, milyen igazán együtt lenni.

És persze nem „csak” az orgazmus meditáció az, ahol ezt az „együttlét képességemet” gyakorolhatom. A lényeg az, hogy tudatosan teremtek kapcsolatot az élményemmel. Minden pillanatával. Nem csak azzal, ami akkor szép és élvezetes.

A legfelszabadítóbb és egyben legemlékezetesebb élményeim azok voltak, ahol át tudtam lépni egy magamban lévő korláton, és olyan minőségbe lettem képes beleengedni magam, amit korábban nem tudtam elérni, sőt akár azt sem tudtam, hogy létezik ilyen. És onnantól átjárható vált a kapu ebbe a minőségbe.

A képre kattintva megnézheted a programot:

Bevezetés az orgazmus meditációba interaktív előadás és bemutató

Az, hogy mindezt nem egyedül, hanem valakinek a jelenlétében, elfogadásával és támogatásával élhettem meg, gyógyította az életemet, a szexualitásomat, a kapcsolódásaim minőségét és gazdagságát.

Ma már a hiány helyett a kíváncsiság és a természetesség vezet. A játékosságomban több lett az élet. Az érzékiségemben a szabadság.

És ami a legjobb, hogy még mindig van tovább.

Mentés

Mentés

Mentés